Tünet együttes: Sóvirág, avagy a létezés eufóriája

Egy 90 éves Auschwitz-Birkenau-túlélő és egy fiatal táncosnő duettje

Éva szenvedélyes öröm-kereső, Emese folyton mindenkit meg akar váltani. Éva nem szokott búcsúzkodni, Emese szeret hazajönni. Közös anyanyelvük a tánc.  Éva az utolsó tanúk egyike. Gondosan megőrzött fiatalkori ruháit mintha csak Emesére szabták volna. Emese magas, Éva még mindig magasnak hiszi magát. Hasonlítanak.

Az előadás tétje és fő kérdése az, hogy van-e átjárás e két világ között, átadható-e a tapasztalat, vagy épp fordítva: meg lehet-e érteni egy mai fiatal problémáit egy olyan súlyú élettel a hátunk mögött, mint amilyen Évának jutott? Lehetséges-e kettejük Nagy Közös Tánca?

„Az öregember majdnem úgy tekint vissza az életére, mint a vándor a hegy tetején a lába előtt elterülő tájra. Mindent lát egyszerre, mi közelebb van, mi távolabb. De pont azért, mert egyszerre lát mindent, az idősíkok sem kronologikus rendben sorakoznak lelkében, hanem összefolynak.”

(Fahidi Éva: A Dolgok Lelke)

Szereplők: Cuhorka Emese, Fahidi Éva

Rendező: Szabó Réka

Dramaturg: Peer Krisztián, Zsigó Anna

Fény: Szirtes Attila

Kosztüm: Szűcs Edit

Speciális kellék: Haraszti Janka

Külön köszönet a Hodworks-nek a Senki kosztümért