Ezen a fesztiválon nincs sör, nincs virsli, de van valamiféle spirituális hangulat és áhitat, és rengeteg ismerkedés a másik ember hitével és szeretetével. Ez a mi közös ünnepünk, ahol évről évre, estéről estére másik újvárosi templomban gyúlnak ki a fények, a tolerancia és a békesség fényei.
A csillagok távoli ragyogása, a metropoliszok hideg fényáradata sem tud versenyre kelni a templomablakok otthoni fényével, mert ezek a templomok a mi közös kultúránk templomai, a mi közös sorsunk emlékművei. Ezek a falak őseink boldog pillanatait, nagy fájdalmait és már tizenkettedik éve fesztiválunk emlékeit is őrzik. Ezek a mi fényeink, évről évre messzebbre világítanak, és estéről estére egyre több szempárban erősödve csillognak és tükröződnek tovább és tovább.
