Ferenczi György és a Rackajam: Ím vedd Uram a sorsom

Forradalmi költők istenes versei a magyar történelem viharos századaiból

A magyar történelem két fiatalon elesett, tragikus sorsú forradalmár költőjére, Petőfi Sándorra és Gérecz Attilára emlékezik ezen a rendhagyó estén Ferenczi György és az őt kísérő zenekar. A magyarság két igaz szabadságharcának költői hősei ők, akik a győzedelmes napok egyre halványuló dicsfényében, a balsorsba forduló szomorú hazáért vesztették életüket. Egyikük 1849-ben, a véráztatta segesvári csatamezőn, másikuk 1956 fagyos novemberében a budapesti utcán. Csak Isten tudhatja, ők maguk meddig élhettek volna a forradalmak nélkül, micsoda költők lettek volna egy kedélyesebb világban, és meddig élt volna emlékezetük egy ilyen kényelmes élet után. Különleges idők kivételes hősöket, nagy költőket teremnek, akik Istenért, hazáért élnek és halnak, de emlékük tetteikben, verseikben él tovább.

Ahogy Petőfi példa volt Gérecznek, bizonyára Gérecz is példa lesz valahol egy fiatal költőnek a jövő nagy forradalmában, talán éppen így, Ferenczi György és a Rackajam zenéjével kísérve.

Ferenczi György – ének, szájharmonika, hegedű

Apáti Ádám – ének, basszusgitár, tangóharmonika

Bizják Gábor – ének, kürt

Jankó Miklós – ének, cajon

Pintér Zsolt – ének, mandolin